Híres versek

 

 

Tudtátok?


"Juhász Gyula Anna nevét írta versének végére, de válogatott verseinek, a Hárfának (1929) nyomdai szedője ezt az Élsz és uralkodol örökkön szavak után a liturgiában megszokott Amennak olvasta és írta. Holott, mint Dalos László rokonszenvesen makacs érveléssel hangoztatta: "A záró Anna: a nagy költői lelemény!" (Magyar Nemzet, 1982. november 2.) Meggyőzött, és a kritikai kiadásban helytelenül érvényesített utolsó kéz (ultima manus) elvét mellőzve, visszaállítottam az eredeti szöveget.
Péter László - Juhász Gyula összes költeménye Osiris Kiadó, Budapest, 2002."

 

 

Juhász Gyula: Anna örök

 

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.

 

-------------------------

 

 

Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú

 

Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

 

 

 

 

Juhász Gyula: Milyen volt...

 

 

 

JUHÁSZ GYULA 
Milyen volt...

 

Milyen volt szőkesége, nem tudom már, 
De azt tudom, hogy szőkék a m
ezők, 
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár 
S e szőkeségben újra érzem őt. 

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már, 
De ha kinyílnak ősszel az egek, 
A szeptemberi bágyadt búcsuzónál 
Szeme színére visszarévedek. 

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már, 
De tavaszodván, ha sóhajt a rét, 
Úgy érzem, Anna meleg szava szól át 
Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

1912
 

 

Szavazás

Téged mi érdekel a legjobban?

Belépés
Kereső
0.052 mp