Szavalóversenyre

 

Janikovszky Éva

 

Családlátogatás

/részlet/

 

Ha mihozzánk  vendég jön, akkor anyukám kávét főz, és becsukja a mi szobánk ajtaját, mert oda jobb be se nézni.

De sajnos a tanító néni előre megüzente anyukámnak, hogy ne tekintsük őt vendégnek, mert csak a családdal szeretne megismerkedni.

Ezért anyukám lemosta az ajtókat, és elrakta a kabátokat meg a cipőket az előszobából. Apukám megragasztotta a fotel lábát, és becsavart még két égőt a csillárba.

A Bori leszedte a színészképeket a falról, én pegig kivittem a vadgesztenyéimet az erkélyre.

Amikor már olyan rend volt, amilyen nem szokott lenni, akkor a Pacsitacsit is átküldtük a szomszédba, mert ő nem tudhatja, hogy a tanító néni nem vendég, és lehet, hogy megrágja a cipőjét, ahogy a vendégeknek szokta.

A tanító néni csak fél óráig volt nálunk, mégis jól megismerkedett a családdal, mert közbem megérkeztek a Bandi bácsiék Érdről, az alattunk lakók felkiabáltak, hogy legurultak a gesztenyék az erkélyről, a szomszédból hazazavarták a Pacsitacsit, mert nem tudta, hogy az ő konyhájukban is szobatisztának kell lenni.

De én nem is bánom, mert így a tanító néni legalább látta, hogy mi itthon is elég elevenek szoktunk lenni.

----------------------------

 

 

Karinthy Ferenc: Adagolás

 
 
Marci táskáját lóbálva, ragyogó ábrázattal érkezik haza az iskolából:
- Nem kaptam intőt.
- Miért olyan dicsőség ez? - firtatom.
- Mert az egész osztály kapott.
- És csak te nem?
- Mindenki rosszalkodott, amikor a tanító bácsi belépett, csak én ültem a helyemen, hátra tett kézzel.
- Hogy rosszalkodtak?
- Egy gumilabdát dobáltak.
- És te nem?
- Én a helyemen ültem, jó voltam.
- Egyszóval stréberkedtél... - állapítom meg. - Különben is, ne akkor légy jó, amikor a többiek labdáznak, ezek megint a te extra dolgaid... Azt se szeretem, hogy olyan mulya vagy, sose sportolsz: engem a te korodban bottal se lehetett kiverni a futballpályáról...
Marcika szája legörbed, arca pityergősre keseredik - majd hirtelen kilobban belőle a nevetés, íróasztalomra dobja ellenőrző könyvecskéjét:
- Becsaptalak! Én is rossz voltam, én is kaptam intőt!
Homlokom ráncolva futom át a megrovást, mely szerint fiam rendetlenül viselkedett a tanórán, s ezúttal megjegyzés nélkül firkantom alá a nevem. Jó fél óra is belételik, míg sokfelé szaggatott agyamban felvillan a gyanú:
- Te Marci, gyere csak! Mondd meg nekem őszintén, igazán az egész osztály kapott ilyet?
- Hát... sokan kaptak.
- Hallod, én betelefonozok az iskolába! Ugye, csak neked adtak intőt, egyedül?
- Na jó - egyezik bele Marci. - De stréber nem vagyok!
 
 
-----------------------------------

 

Bernáth Zsolt:

 

 A VESZEKEDŐ UJJAK

 

 Megesik, hogy a kezünk ujjai is összevesznek. Elhiszitek, vagy sem, bizony megtörténhet. Saját fülemmel hallottam, hogy van ilyen, és ha gondoljátok, most elmesélem nektek. Egy nyári délutánon történt. A középső ujjam lustán kinyújtózott, 
majd büszkén kijelentette: 
 - Én vagyok a világ közepe! 
 A többiek csak bámultak. 
 - Mi vagy te? - kérdezte a gyűrűsujj. 
 - A világ közepe - ismételte az előbbi. - Mindent hozzám viszonyítanak. Még titeket is - tette hozzá, és nagyképűen kihúzta magát. A gyűrűsujj kicsit összeráncolta a homlokát, de nem volt rest a válasszal. 
 - Aha - mondta. - A világ közepe. És akkor mit szóljak én? Rám aranygyűrűt húznak, feldíszítenek, és mindenki, aki szerelmes, és házasodni készül, engem bíz meg, hogy ezt világgá kürtöljem.  A mutatóujj mindeddig csendben hallgatott, most felnevetett. 
 - Gyerekek, nincs jobb dolgotok? Nézzetek rám! Észrevettétek már, hogy a ti cicomátok, hatalmas világközepetek nem ér az égvilágon semmit, ha munkáról van szó? A gazda engem vesz elő, ha mutatni kell valamit, ha dorgálni kell valakit, és ha 
megkóstolja a krémet a tortán, akkor is engem hív segítségül. Ti csak kolonc vagytok a nyakán, semmi más! Ezt vegyétek tudomásul. Ezt már nem hagyhatta szó nélkül a hüvelykujj. 
 - Méghogy kolonc! - füstölgött. - Nekem mondod ezt, aki nélkül a gazda nem lenne képes semmit megfogni, nem tudna kapaszkodni, és még azt se tudná megmutatni a világnak, hogy minden rendben van? Miről beszéltek? Bár ami igaz, az igaz, van itt egy közülünk, aki tényleg nem csinál semmit. Minden szem a kisujjra szegeződött, aki eddig békésen aludt. Az ujjak bólogattak.Elfelejtették már a bosszúságaikat, mert végre akadt valaki, akit közösen lehetett szidalmazni. Felháborodva morogtak egy ideig, ám a kisujj rá se hederített az egészre.  
 Kényelmesen elnyújtózott, és azt álmodta, hogy egy kisgyerek kapaszkodik belé meleg kezecskéjével, így vezeti őt az édesapja. Ennyi elég volt a legkisebb ujjacskának, és nem törődött az acsarkodó többiekkel.

 

 

 
Szavazás

Téged mi érdekel a legjobban?

Belépés
Kereső
0.03 mp