Versek az iskoláról

 

 

Tóthárpád Ferenc: Mától kezdve…



Mától kezdve, végre én is iskolába járok.
Ceruzával, tollal máris ügyes kézzel bánok.
Elolvasom hamarosan, mi lesz mese este,
karácsonyra képeslapot én írok már Pestre.
Én mehetek vásárolni, anyu, hogyha fáradt.
Kiszámolom, mi marad, ha idead egy százast.

Tudnom kell a nagyvilágról minden fontos dolgot,
életünkben soha, semmi ne okozzon gondot.
Mert mire az iskoláim legvégére érek,
Apu, Anyu kézen fogva hajlott korba érnek.
Én fogom majd felolvasni, mi lesz műsor este,
nekem kell azt kiszámolni, százas elég lesz-e. 

---

 

Pataki Edit: Betűbarát

 

Alfa, béta, gamma, delta –
ezt tanulja a görög.
Én a magyar ábécének
mindennap megörülök.
 
A sok betűt megismertem,
s mikor ezek társulnak,
mint a titkot, megfejthetem,
mit üzennek a szavak.
 
Minden betű barátom lett,
velük írok levelet,
szétnézek az interneten,
s olvashatok könyveket.
 
Amióta írni tudok,
kitárult a nagy világ,
mert velem is megosztja már
sok rejtélyét, talányát.
 
A betűk hadseregében
én vagyok a tábornok,
szolgálatra jelentkeznek,
hogyha írni akarok.

 

-----

 

Békés Márta: IMBOLYGÓ ISKOLA

 

 

Hol volt, hol nem volt,
volt egyszer egy iskola. 
Nem forgott az se lúdlábon, 
se kacsalábon. 
Hiszen éppen az volt a baj, 
hogy nem is nagyon forgott. 
– Erre, nem arra! –  mondták emerről. 
– Arra, nem erre! – mondták amarról. 
De az iskola bizony nem mozdult semerre. 
– Merjed, merjed! – mondták az Emerrék. 
– Marjad, marjad! – mondták az Amarrák. 
Az iskola kicsit szédült ugyan, 
de tartotta magát. 
– Ha nem mered, csak marad a semmibe! 
– Ha nem marod, csak mered a semmibe! 
De az iskola nem mert, mert nem mart. 
És nem mart, mert nem mert. 
Billegett ugyan erre, 
támolygott ugyan arra, 
de maradt a helyén meredten. 
Szédült már mindenki 
az igazgatótól a portásig, 
féltek, kipotyognak. 
A tanulók nem bánták, 

jobb ez mint a vidámpark! 
Csak a tanárok sopánkodtak: 
– Jó, jó, de merre az arra? 
A szülők csak sápítoztak: 
– Álljon az iskola végre a sarkára! 
– Na, ez nekem meredek! 
Inkább mégse maradok! 
– így döntött az iskola egy nap. 
És megrázta magát. 
Imbolyogva ugyan, 
de mégiscsak elindult. 
Erre is, meg arra is. 
Semerre, s amarra se. 
Bottal üthették a hült helyét. 
Aki kiváncsi és 
mégis forró nyomon keresi, 
megtalálhatja 
UGYANOTT!

 

---

 

 MAJTÉNYI ERIK

 
Számtanirka
 
Kockás az irkám:
számtanirka,
felét már sok-sok
szám tarkítja,
másik felét is
mind teleírom,
megférnek szépen a
kockás papíron.
 
Egyesnek, négyesnek
szilárd a lába,
kettesnek, hármasnak
hajlott a háta,
tátong a nulla,
az ötös: horgas,
perecet árul
sok kis nyolcas.

 

 A nehezének
most neki kezdek,
s ha megtanultam
az egyszeregyet,
mind összeáll a
számsor és oszlop,
osztok és szorzok,
szorzok és osztok.

 

---------

Létay Lajos: Mit akar a ceruza?

 



Az asztalon új ceruza
meghegyezve szépen
lássuk vajon hogyan ír,
hogyan áll a kézben?

Megmarkolja Palika,
nekiesik Péter,
de lám csak, a ceruza
botorkál, szökdécsel.

Erre húznák - arra megy,
csúszkál jobbra - balra,
írkapapírról lelép
s karcol az asztalra.

Mit akar e ceruza?
Vesszőt, cukrot vár- e?
Miért nem ír betűket,
mint a Marikáé?

Nem tud - mondja Palkó,
még újra kipróbálja.
Nem baj, ő is jön velünk
ősszel iskolába. 

 

 

Szavazás

Téged mi érdekel a legjobban?

Belépés
Kereső
0.01 mp