Versek szavalóversenyre kisiskolásoknak

 

 

Bieber Mária:  Tanévnyitóra

 

 

Hírül adta a tévé, bemondta a rádió,
hogy immáron véget ért a boldog vakáció.

Útra kelnek a gólyák, elröpülnek a fecskék,
csak a diák marad itt, megtanulni sok leckét:
megharcolni vitézül számtalan számháborút,
és nem riadni vissza, hogyha titkot rejt az út,
bejárni a csűfcsavar *szavak labirintusát,
ország-világ látja majd, mit tud ez az ifjúság.

Én például azt tudom, hogy a hulló falevél zörgős,
tarka szőnyegét hóval lepi be a tél.
S jön a szeles december fogvacogtató faggyal,
de jön a Mikulás is, és nyomában az Angyal.

Azt is tudom továbbá, hogy nincs okunk panaszra,
hiszen vidám nyár köszönt a virágdús tavaszra.
Lesz még játék, vigalom, tréfa és zenebona,
hiszen nem tart örökké semmiféle iskola.

Nosza, lépjünk be azért most ezen a küszöbön,
hogy kiléphessünk rajta, ha a víg nyár beköszön!

 

----------------

 

Vesztergom Andrea

 

Nagy kislányok titkai

 

Mostanában annyit mondják, hogy már milyen nagy vagyok,

pedig néha hogy untatnak a százszor hallott mondatok:

leckét írni, rendet rakni, a játék is várhat, jó?

Mindenkinek megfelelni néha olyan fárasztó!

 

Anya pedig nagyon kedves, a türelme végtelen,

nem is értem, egy emberben ennyi jóság hogy terem?

Tanár néni sokszor mondja: bár tankönyvet olvasnánk

ahelyett, hogy folyton bújjuk Violetta honlapját.

Pedig sokan úgy gondoljuk, hogy az nagyobb élvezet,

ha az ember matek helyett trendi cuccot nézeget.

 

A fiúkról néhány szóban, - többet nem is érdemes –

az éretlen korszakuknak egyszer talán vége lesz.

Névtelenül írogatnak, szünetekben megvárnak,

azt gondolják, hogy ez tetszik egy ilyen komoly nagylánynak?!

Forgolódnak körülöttem, némely milyen elgyötört!

Állítólag énmiattam néhány szív már összetört…

 

Apa szeme mindig rajtam a karate edzésen,

azt hiszi, hogy nem is sejtem: minden srácra féltékeny.

Nagyiék csak csodálkoznak, ha rajtam a mehetnék,

pedig bárcsak minden héten piknik-partin lehetnék!

Egyre nagyobb kislány leszek, néha kemény a korszak,

pár év múlva nehéz dolga lesz a szegény tesómnak!

--------------

 

Kovács Barbara

 

Mamagáj

Nagypapa egy papaggájjal lepett meg engem,
tudja jól, a papagájt nagyon szeretem.
Bóbitája csodaszép,sárga-zöld a tolla,
sötétkékben, aranyban színt játszik a farka.

Mi legyen a neve, törtem a fejemet,
kigondoltam neki szebbnél szebb neveket.
Egyszer csak megszólalt, zengett a kalitka,
- Gyuri vagyok! - mondta, - Gyurika, Gyurika! -

Félév múlva szülinapra új madarat kaptam,
hogy ne unatkozzanak, Gyuri mellé raktam.
Közös kalitkában békén éldegéltek,
fütyültek, daloltak, egész nap beszéltek.

Az új papagájnak Robi a neve,
aranylón csillog két pici szeme.
Robika, Gyurika, zengett a kalitka,
ée egy napon a fészekben volt három tojáska.

Gyuri ült a tojásokon, Robi őrködött,
kiderült a különbség a két madár között.
Robi a fiú, ő a papagáj,
Gyuri pedig a mama, mama-papa-gáj!

Mert köztudott, hogy a fiúkból lesznek a papák,
a lányokból, ha felnőnek, lesznek a mamák.
Nem tudtam, hogy a madaram fiú-e, vagy lány,
Gyurikáról, mire felnőtt, kiderült, hogy lány!
Robi a fiú, tehát papagáj, Gyuri pedig a leány,
tehát mamagáj!

Szavazás

Téged mi érdekel a legjobban?

Belépés
Kereső
0.006 mp