Zaliza oldala

Akit jól ismertem

Nem volt még húszéves, amikor a falujából a fővárosba került. Sok éhes száj várt a családjában a mindennapi betevőre, így az eladósorba került lányoknak munkát kellett keresniük. A háború, a második világégés alig  ért véget, az iskoláit sem tudta befejezni, enni viszont kellett, hogy valahogy fenntartsák magukat. Szorította a falu népét a szegénység.

Egy úri házhoz került szolgálónak. Főznie kellett naponta és takarítani. Kosztért, kvártélyért és havi ezer koronáért. Kezdte járni az élet iskoláját. Száz kilométerre a családi fészektől, egyedül, csak egy hasonszőrű barátnője tartotta benne a lelket. Felszedett sok idegen szót, amit a nagysága a mindennapokban ráragasztott, tanulta a konyhában az urak életét. Nem panaszkodott, mintacselédnek bizonyult, édesannák mintájára működött. Hétvégén kimenőt kapott, elmentek csapatostul moziba, pár óra lazítás után kezdődött újfent a házi robot. Az első fizetésének nagyon örült, el is tette jól a ropogós ezrest a munkakönyvébe. A kimenő előtt a munkakönyvet a katátzsebébe csúsztatta, villamosra szállt, hogy körbenézzen a városban, esetleg valamit vegyen is az első pénzecskéjéből a maga örömére. Amikor fel akarta váltani az ezrest, hiába kereste a pénzt, azt már egy ügyeskedő a villamosban kapaszkodás közben  kihúzta a zsebéből. A munkakönyv megvolt, az nem kellett a tolvajnak. Szegény embert még az ág is húzza. Egy egész hónapig ingyen dolgozott,  tudatosult benne, amikor elpanaszolta az esetet a barátnőjének. A cselédsors hamar véget ért. A batátnőjének udvarolt egy fiú, aki egy alkalommal magával hozta a haverját is. Falubelije volt, s gondolta,  ha elszórakoztatja a kiszemelt lány barátnőjét, ő kettesben maradhat a  szerelmével. Nem kell felesleges harmadik a légyottokhoz.  A találka mindkét párnak remekül sikerült. Ki tudja, mennyi követte még, de hősünknek, a nagyvárosba szakadt szolgálólánynak hamarosan férjhez kellett mennie az alkalmi udvarlójához. Volt-e köztük szerelem? Ki tudná ma már megmondani… Ha késlekedett is, megjött hamarosan egy göndör fürtű nevetős kisbaba kíséretében. Elkezdődött a közös családi élet, amely döcögött az induláskor, de szép lassan beindult az a vonat, amely a később született testvérek segítségével beérkezett a halhatatlanságba. Ez a családfa száz évig, vagy annál hosszabb ideig is újabb és újabb ágakat ereszt.