Helyzetjelentés
Csak beteg ne legyen az ember
Napok óta szobafogság. Tiltakozik minden porcikám. Nekem mozdulnom kell. Harmadnapja nekilódulok, eljutok a konyháig, tessék-lássék teszek-veszek, de már abba is beleizzadok. Influenza! – fegyelmeznek a családtagok. Íróasztalomon tabletták, porok. Épp csak rávetül a tekintetem…s máris mozdul egyet a gyomrom.
Nem bírom tovább! Rendberakom magam, felöltözöm, s elindulok a postára. Sürgős intéznivalóm akadt. Ragyog a januári napsütés, szívom befelé az energiát – s biztatom magam: ettől biztosan meggyógyulok. Lassítom lépteim, aprózok, tartson minél tovább ez a kiruccanás. Hazaérve csurom vizes a sapkám, nedves a sálam, nyirkos a pulóverem. Siettem volna?
Tegnaptól újfent folytatódik a szobafogság. Belenyugodni ugyan nem bírok, de végre tudatosítom: ki kell feküdni az influenzát.
