Karantén után
Karantén után, s meglehet, újabb karantén előtt…
Életemben nem éltem még át ilyet: három hónapra lakásaikba zárta az emberiséget a koronavírus.
Január-februárban Kínából jöttek a riasztó híradós jelentések, de mi az nekünk, Kína jó messze van…Erre fel március elején lezárták a határokat nálunk is, Olaszországban, Spanyolhonban tombolt a járvány, alig bírták eltemetni a halottakat. Szájmaszkot hordott mindenki, s tartotta magát a „Maradj otthon!” jelszóhoz. Csak élelmiszerért lehetett kiruccanni a legközelebbi üzletbe. Közben megnőttek a hajak, körmök, kényszerből hanyag külsőt öltött, aki családon belül nem tudta megoldani a szépítkezést. Mit, szépítkezés! Kiderült, hogy fodrász, pedikűrös, manikűrös nélkül sokkalta nehezebb lenne az élet. Nem dolgoztunk, csak otthon. Ott is legfőképp az anyukák! Online tanulás a gyerekkel, főzés, mosás, az apróságok szórakoztatása, energiáik lekötése. Jól kipihentük magunkat? Ki, talán egy életre. Talán felértékelődött a munka becsülete, vagy megtanultuk, hogy dolgozni nemcsak a megélhetésért, a pénzért kell, hanem mindennapjaink értelmes célokkal való kitöltéséért is. A gyerekeknek hiányoztak a barátok, osztálytársak, a felnőttek is rájöhettek sok mindenre: mennyire fontos a családi összetartás ill. összetartozás, amelyet bizony ápolni kell, csakhogy a krízis előtti esztelen rohanásban nem jutott rá elég idő. Már alig fordul elő fertőzés az országban. Viszont Kínából megint riasztó hírek jönnek. Zajlik a második hullám. Már bezárták az óvodákat és az iskolákat. Rettegjünk mi is? Mindenesetre a fertőtlenítést, a szájmaszkot, az óvatosságot ne hagyjuk el. És ha tudunk, maradjunk otthon!
