Alfa, béta, gamma, delta –
ezt tanulja a görög.
Én a magyar ábécének
mindennap megörülök.
 
A sok betűt megismertem,
s mikor ezek társulnak,
mint a titkot, megfejthetem,
mit üzennek a szavak.
 
Minden betű barátom lett,
velük írok levelet,
szétnézek az interneten,
s olvashatok könyveket.
 
Amióta írni tudok,
kitárult a nagy világ,
mert velem is megosztja már
sok rejtélyét, talányát.
 
A betűk hadseregében
én vagyok a tábornok,
szolgálatra jelentkeznek,
hogyha írni akarok.

-----

Békés Márta: IMBOLYGÓ ISKOLA

Hol volt, hol nem volt,
volt egyszer egy iskola. 
Nem forgott az se lúdlábon, 
se kacsalábon. 
Hiszen éppen az volt a baj, 
hogy nem is nagyon forgott. 
– Erre, nem arra! –  mondták emerről. 
– Arra, nem erre! – mondták amarról. 
De az iskola bizony nem mozdult semerre. 
– Merjed, merjed! – mondták az Emerrék. 
– Marjad, marjad! – mondták az Amarrák. 
Az iskola kicsit szédült ugyan, 
de tartotta magát. 
– Ha nem mered, csak marad a semmibe! 
– Ha nem marod, csak mered a semmibe! 
De az iskola nem mert, mert nem mart. 
És nem mart, mert nem mert. 
Billegett ugyan erre, 
támolygott ugyan arra, 
de maradt a helyén meredten. 
Szédült már mindenki 
az igazgatótól a portásig, 
féltek, kipotyognak. 
A tanulók nem bánták, 
jobb ez mint a vidámpark! 
Csak a tanárok sopánkodtak: 
– Jó, jó, de merre az arra? 
A szülők csak sápítoztak: 
– Álljon az iskola végre a sarkára! 
– Na, ez nekem meredek! 
Inkább mégse maradok! 
– így döntött az iskola egy nap. 
És megrázta magát. 
Imbolyogva ugyan, 
de mégiscsak elindult. 
Erre is, meg arra is. 
Semerre, s amarra se. 
Bottal üthették a hült helyét. 
Aki kiváncsi és 
mégis forró nyomon keresi, 
megtalálhatja 
UGYANOTT!

---

 MAJTÉNYI ERIK