Zaliza oldala

Kányádi Sándor: Viseltes szókkal

vannak vidékek ahol a szerelem 
akár a harmat az árnyékos helyen 
tavasztól őszig őrizgeti magát 
szerény hasonlat de illik rám s terád 
félszeg is mint az iménti asszonánc 
de időt-jelző mint arcunkon a ránc

vannak vidékek ahová nehezen 
vagy el sem ér a környezetvédelem 
kimossák sóid kasza is fenyeget 
csupán a harmat táplálja gyökered 
tisztások széle északos vízmosás 
ha annak vennéd hát legyen vallomás

vannak vidékek ahol csak úgy lehet 
megmaradnunk ha kezemben a kezed 
és a viseltes szónak is hamva van 
ha félárnyékban s ha nem is boldogan 
száríthat szél és süthet hevet a nap 
míg a harmatból egy csöppnyi megmarad

,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,

Márai Sándor: Nosztalgia

Ülök a padon, nézem az eget.
A Central-park nem a Margitsziget.
Itt minden szép, kapok amit kérek,
Milyen furcsa íze van a kenyérnek.
Micsoda házak, és milyen utak!
Hogy hívják otthon a Károly-körutat?
Micsoda nép, az iramot bírják – 
Ki ápolja most szegény Emma sírját?
A levegő izzik, a nap ragyog – 
Szent Isten, hol vagyok?

----------------------------------------------

Bella István 

Falevélen talált sanzon

Igen, és egyszer meghalok 
és nem leszek, csak puszta név, 
vagy az se, falevélvacok 
résekből egy szín visszanéz, 
nem lát meg ember, se madár, 
te sem, pedig súgom: „vagyok”, 
– bár torkom sincs, s hangom, akár 
az augusztusi csillagok, 
elég a lombbal, mielőtt 
szólhatnék... Fű, hamu dadog. 
Simítsd meg majd a levegőt 
testeddel, s tudd, hogy az vagyok.

----------

 Buda Ferenc

Ne rejtőzz el...

Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
Rádcsukom a szempillámat.
Benn zörömbölsz a szívemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvizen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek! 

------------

Buda Ferenc 

Szürkeszemű

Szürkeszemű szelid este 
ereszkedik a szívemre. 
Szürkeszemű szelid éjjel 
elmegyek nincsen-reménnyel. 
Elmegyek, hisz úgysem bánod, 
úgysem voltam, csak barátod. 

S egyszer úgyis el kell menni. 

Szerettelek és szeretlek. 
Akarom, hát elfeledlek. 
Elfeledlek, de megtartlak 
régi szépnek, drága dalnak. 
Ami jó volt, nagyon jó volt; 
de szíveden fehér hó volt. 
Fehér hóba beleestem, 
nem tudtam, hogy feneketlen. 
Nem tudtam, hogy ilyen forró 
a fehér hó, a fehér hó.

-----------------

Reményik Sándor 

Érdemes? 

Irodalom? Világirodalom? 
Himalája. - Ez a vers ha megél, 
Egy porszem lesz, - vagy az sem lesz talán, - 
Mit táncoltat a szél. 
S ha netalántán a hegyekre fújja: 
Ugyan micsoda súly egy porszem súlya? 

Mindegy. Megírtam. 
És azzal fekszem le ma éjszakára: 
Megnőtt egy porszemmel a Himalája.

-----------

Pilinszky János

Azt hiszem

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkűl.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem. 

-------------------------------------

 Weöres Sándor   

A célról

Mit bánom én, hogy érdemes
vagy céltalan a dolgom?
Patak vagyok: kérdjem-e, hogy
habomat hova hordom?