Október elején
Valamikor gyerekkoromban nem szerettem ezt a hónapot. Az iskolakezdés izgalma szeptember végére alábbhagyott, diáktársaimmal visszazökkentünk a régi kerékvágásba, s ment minden a maga rendjén. Nem volt mese, tanulni kellett...Ebben az egyhangúságban valami csodálatosra, fényes ünnepre vártunk. Gyermeki képzeletünkben már a karácsony közelgett, ennek reményényében kergettük egyre nyugtalanabbul az időt...Az október csak hátráltatta reményeinket, novemberben viszont már láttuk az alagút végétí: kirakati fények, ajándékvásárlások, lázas készülődés. Az ünnep illata is ott lengedezett a levegőben. S mikor végre eljött. kiélveztük minden pillanatát. Előfordult, hogy a karácsonyi szünetünk egész az új év második hetéig kitolódott.
A karácsony előtti izgalmak mára már elcsitultak. Valami azonban manapság is fényesre festi a lobogó nyarat elhagyó őszi hónapokat. A simogató déli napsugár, a játékos szélben kergetőző sárga falevelek, s a felismerés, hogy mégsem fölösleges az október, hiszen a gyümölcsérlelő ősz legalább harmincegy nappal továb kitart.
